Igen tudom, megint nem írtam egy ideje. Nem is nagyon kezdek magyarázkodni, időm lett volna, csak...valahogy nem voltam képes rá.
Az előző bejegyzésben említettem a dolgot. Nagyon említésszinten csak, de említettem...ugyanott tartunk. Illetve valamivel előrébb vagyok, már elvileg megvan, mi is a baj. Illetve, hogy mik is a bajok, mert ha a szar jön, az rakástól, nem csak egy kicsi.
És...most érzem úgy, hogy teljesen kétségbe vagyok esve.
Nem tudom kivel megbeszélni...illetve meg tudnám, elmondtam már két közeli embernek, csak egyszerűen...tudom, hogy nem értik meg. És én csak remélem, hogy soha nem is fogják ugyanezt átélni.
Csak egyszerűen rossz, hogy magamban kell tartanom, mert ha elmondom, csak rémületet kapok, még egyszer nem szeretném, hogy számomra legfontosabb emberek egyike sírjon miattam, azért, mert félt.
21-én lesz egy fordulópont. Akkor megyek egy helyre, ahol vagy kimondják, vagy nem, amit nem akarok hallani. Félek, igen...nagyon. Mert majdnem minden tünet stimmel...Az NS-es dolog még pluszba rá is erősített.
És most szarom le, hogy ki mit gondol, hogy én ezt így leírom ide...Három okból is:
1. Ez az én SZEMÉLYES blogom, azt írok ki, amit szeretnék, a linket egyébiránt nem terjesztem, pl facebook-on.
2. Nem is írok le semmi konkrétat.
3. Legalább, ha írásba foglalom, kicsivel megkönnyebbülök, egy egészen kicsivel, amire most nagyon szükségem van.
Valakik megértik, hogy most rossz heteimet élem, valakik nem. Akik mellettem vannak, és mindig érdeklődnek a hogylétem felöl, azoknak köszönöm...<3 Jól esik, tényleg TuT
Továbbra sem beszélek a dologról ennél mélyrehatóbban, ezt leszögezem mindenkinek. Ha úgy alakul, elmondom.
Jelenleg ennyi...~~
♥♥♥♥♥~