Nos...volt időm gondolkodni a pár nap alatt. Nincs is jobb annál, mint kiülni éjszaka az ablakba, pár szál cigi, fülemben szól a zene. Végigpörgettem a fejemben a dolgokat.
Tisztában vagyok vele, miről szól az előző bejegyzésem - nem fogom törölni, nem fogom letagadni, hogy én ilyen vagyok, erős hangulathullámokkal, és olykor igencsak sebezhető vagyok.
Gondolkodtam, és sikerült összekaparnom magam. Egy kis elvonulás jót tett. Nem mondom, hogy nem volt eddig családi balhé, de ettől eltekintve megvagyok, kesergéssel úgysem érek el semmit. Tiszta lappal kezdek, és nem fogom engedni, hogy egyes emberek ezentúl kihasználjanak, már meg is tettem a lépéseket, hiszen nem vagyok senki játékszere. Baráti körben nem hiszem, hogy sok változtatás lenne - inkább kicsit magamon kell moderálnom. Hogy hova vettek fel? Hát egyetemre nem, ez van. Talán jövőre megpróbálom, talán nem. Attól függ, mennyire tetszik a felnőttképzés - ha tetszik, és még feltehetőleg jól is fogok keresni, miért ne? Az még a jövő...
Igyekszem eltörölni a múlt hibáit, és ügyelni, hogy a jövőben ne ismétlődjenek meg. Én én vagyok. Sajátos dolgokkal, szerintem aki ismer, már megszokta. És köszönöm azoknak, akik hittek abban, hogy igenis talpra tudok állni.
Ennyi most...^^ Meglátjuk, hogy lesz.